Fake news

Az álhírek nem az internet vagy bármely befolyásos politikus találmánya. Az álhírek jelensége egyidős az újságírói szakmával, viszont a digitalizált, hálózatos kommunikáció korában még soha nem jelentett ekkora veszélyt, mint manapság. Nem kapcsolhatod be a tv-t, nem görgetheted át a facebook-ot, de akár még egy családi összejövetelen sem vehetsz részt anélkül, hogy ne találkoznál álhírekkel. De mit is tudunk valójában az álhírekről? Az itt felsorolt könyvek segíthetnek az eligazodásban. Kétségtelen, hogy a félretájékoztatás tombol, azonan minél több információval rendelkezel a félretájékoztatásról, annál jobban felkészülhetsz arra, hogy álhírek áldozatává válj.

Kérdezz és értelmezz
Minél többet olvasol, annál jobban megkérdőjelezed és megérted a különböző véleményeket...

... és annál jobban felismered az álhíreket:

• Ellenőrzzük a tényeket – A híreket ugyanúgy megosztják más, nagyobb médiák is?
• Ellenőrzzük a forrást - Mióta aktív a szerző a Twitteren vagy a Facebookon, hány követője van? A fiókjában van ellenőrző pipa?

... és inkább tehetsz valamit az álhírek ellen:

• Figyelmen kívül hagyhatod – Ne továbbítsd, ne lájkold se kommenteld.
• Beszélgess rólsas – leleplezés és érvénytelenítés, forrásokra mutatás.
• Ironizálj – reagálj humorral, mutass rá az ellentmondásokra és az abszurditásokra, aztán lazíthatsz.

Az álhírek 7 fajtája

• Félrevezető tartalom: A valódi információkat elferdítik vagy félreértelmezik.
• Csaló tartalom: Az információt úgy jelenítik meg, ami valójában nem is.
• Kitalált tartalom: Valaki színes képzelete.
• Hibás hivatkozás: Helytelenül hivatkozott tartalom.
• Rossz kontextus: Valódi információ, amely rossz kontextusba helyezve más kontextust kap, egészen az ellenkező állításig.
• Manipulált tartalom: Főleg képek, hangfelvételek és videók, amelyeket módosítottak.
• Szatíra és paródia: fiktív tartalmak terjesztése. A szatirikus tartalmakat aligha lehet megkülönböztetni a komoly tartalmaktól. A szerzők célja: gúnyon és túlzáson keresztül gondolatébresztés és szórakoztatás.