Miért érzed úgy, hogy az internet „elszaródik”? – A Szirének Csábítása és a figyelem árucikké válása
Érezted már úgy, hogy a kedvenc alkalmazásod, ami régen hasznos volt, mára egy idegesítő hirdetéstenger lett? Hogy a közösségi média, ami egykor összekötött a barátaiddal, mostanra csak dühöt és szorongást generál? Nem képzelődsz. Ez a folyamat az elszaródás (angolul enshittification), és Chris Hayes legújabb, magyarul most megjelent könyve, a Szirének Csábítása, tűpontos magyarázatot ad arra, miért történik ez velünk.
Bejegyzésünk apropója a norvég fogyasztóvédők új videója, amire a képernyőidő. hu cikke hívta fel figyelmünket. Ebből idézve:
„Képzelj el egy embert, akinek az a munkája, hogy az élet apró dolgait módszeresen tönkretegye. Kilyukasztja a zoknikat, hogy kidörzsöljék a sarkunkat, vagy meglazítja az asztal lábát, hogy billegjen. Ez a figura a főszereplője a norvég fogyasztóvédők új videójának, aki büszkén vallja magát „hivatásos enshitifikátornak”, vagyis magyarul mindent szarabbá tevő embernek, aki büszkén rontja szépen lassan az életminőségünket.”
Mi az az „elszaródás”, és miért érint téged?
A kifejezést Cory Doctorow alkotta meg, és 2023-ban az év szavának is választották. A folyamat lényege egyfajta platform-hanyatlás:
Ahogy a norvég adatvédelmi hatóság zseniális kampányvideójában láthatjuk: a közösségi média ma már olyan, mintha egy láthatatlan alak folyamatosan azon dolgozna, hogy rontsa az élményünket. Egyre több reklám, egyre több irreleváns tartalom, és egyre kevesebb abból, amiért valójában regisztráltunk. Ez nem hiba a rendszerben – ez maga az üzleti modell.
A figyelemgazdaság szirénjei
Chris Hayes könyvének címe az Odüsszeiára utal. Odüsszeusz az árbóchoz kötözte magát, hogy hallja a szirének énekét, de ne vágódjon a szikláknak. Mi is így élünk: a zsebünkben lapuló okostelefon folyamatosan a szirének énekét sugározza, mi pedig tehetetlenül küzdünk a „figyelemzabáló kis kütyük” ellen.
A könyv rávilágít, hogy a figyelmünk ma már egy „fiktív áru”. A tech-óriások úgy bányásszák a figyelmünket, mint az olajat vagy az aranyat. Milliárdokat költenek arra, hogy kiderítsék, mi ragad meg minket, és ezt a figyelmet aztán értékesítik a hirdetőknek.
Miért romlik a mentális egészségünk?
A figyelemgazdaság egyik legsötétebb oldala a szociális figyelem kihasználása. Hayes szerint az elismerésre való vágyunk alapvető emberi szükséglet, de a közösségi média ezt „üres kalóriákkal” helyettesíti. A lájkok és értesítések olyanok, mint a drogok: egy pillanatnyi endorfint adnak, de hosszú távon elidegenítenek önmagunktól és a valódi kapcsolatainktól.
A Kepernyoido.hu cikke és a globális kampányok is arra figyelmeztetnek, hogy ez a folyamat nemcsak az időnket rabolja el, hanem a demokráciát és a közbeszédet is erodálja. A platformok algoritmusai a szenzációhajhász, gyakran hamis tartalmak felé terelnek minket, mert ezek keltik fel a leghatékonyabban az akaratlan figyelmünket.
Hogyan foglalhatjuk vissza az elménket?
Chris Hayes nem áll meg a diagnózisnál. Könyve utolsó fejezete, Az elménk visszafoglalása, arra buzdít, hogy ne fogadjuk el ezt a „szirén-éneket” sorsszerűnek.
A Szirének Csábítása nemcsak egy könyv a technológiáról; ez egy kiáltvány az emberi figyelem – a legértékesebb erőforrásunk – védelmében. Ha szeretnéd megérteni, miért érzed magad fáradtnak és szétszórtnak egy óra görgetés után, és hogyan kaphatod vissza az irányítást az életed felett, ez a könyv neked szól.
